Régi kedvenc éttermünk ma csalódást okozott. Nem is kicsit. A lefoglalt kedvenc asztalunknál 3 ázsiai ember falatozott érkezésünkkor. Kiderült, hogy a foglalásunkat véletlenül másnapra írták be, ezért nem számítottak ránk. Mindíg mondtam, hogy minden az emberen múlik. Aki éppen valamiért "nincs ott" az hibázik és ez bizony előbb-utóbb visszaüt. Már rövid távon is.

Kárpótlásul minden aperitifre a ház vendégei voltunk, megszokott pincérünk profi volt és kedves, bár haragját kollégája iránt nem palástolta.

A finom pezsgők után egy-egy "Gambas piripiri", azaz fokhagymás-csilis olivaolajban sütött királyrák érkezett a megszkott világszínvonalon, ilyen kevesen tudnak. Minden tökéletes, a rák omlós, mint a vaj, a kemencében pirított kalácsszerű kenyér fantasztikus, az ízesítés fenséges. Budapest egyik legjobb előétele. Ezért már érdemes ide eljönni.

De itt abba is kellett volna hagyni!!!

2 bélszínt rendeltünk, egyet csak paradicsommal, a másikat kis csipős tagliatellével. A húsok szó szerint ehetetlenek voltak. Elvágni sem lehetett őket, megrágni pedíg lehetetlenség volt. Képzeljenek el egy száraz, rágós, gumiszerű, ízetlen 5 cm vastag egérpadot. Na ilyen volt. Azonnal szóltunk a pincérnek, aki sajnálkozva elvitte. Becsületére legyen mondva, nem számlázta le és felajánlott valami mást az étlapról, de már nem kértük.

Harmadik asztaltársunk egy egyszerű olaszos tésztaételt rendelt, ami olyan volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Pincérünk mindent megtett, felbontotta a csak üveggel kapható extra vörösborát, hogy ihassunk pohárral is, rajta nem múlt, hogy keserű szájízzel távoztunk.

Tévedni emberi dolog, de egy szakács nem tévedhet.

Egyszer sem.

Kiszolgálás 9/10

Étel          3/10